|
|
|
SÚLYTALANSÁG MODELLEZÉSE Hosszú ideig tartó űrutazást
követő vesztibuláris readaptáció vizsgálata földi körülmények között Az űrhajó személyzete a
mikrogravitációra és a szokatlan vizuális ingerekre fokozott vesztibuláris
reakcióval válaszol. Ennek oka a mikrogravitáció miatt a fej felé áramló
testfolyadékok és a szokatlan vizuális ingerek együttes hatása a központi
idegrendszerre. Korábbi vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a
hypoxiában ferde optokinetikus nystagmus függőleges összetevőjének nagysága
lényegesen jobban csökken, mint a vízszintesé. Hasonló eredményre jutottunk a
"hiper" antiortosztatikus helyzetben történő terhelések során is.
Így felvetődött a kérdés: Mi lehet a közel azonos eredmények oka? ·
az űrutazással járó vesztibuláris teljesítmény
okainak feltárása ·
a readaptáció mechanizmusának vizsgálata ·
a zavarok kivédésére alkalmas eljárások keresése Kísérleteinkben
vizsgáltuk a "hiper" antiortosztatikus helyzet (HAH) és a
"hipo" ortosztatikus helyzet (HOH) kardiorespiratorikus
változásait. Megállapítottuk, hogy HAH-ben bekövetkezett pulzusszám- és
szisztolés nyomáscsökkenést folyamatos diasztolés nyomásemelkedés, csökkenő
kapnográfiás értékek és légzésszám- növekedés kíséri. A korábbiakban HAH-ben
és hypoxiában észlelt diagonális optokinetikus nystagmus (DOKN) hasonlóan
talált elváltozásai a HAH-ben kialakuló hypokapnia által létrejött szöveti
hipoxia eredménye lehet (melynek kezelése CO2- belélegeztetéssel
lehetséges), de nem zárja ki az állatkísérletek során észlelt,
mikrogravitációban, illetve annak földi modellezése során fellépő agyi
mikrocirkuláció átmeneti zavarát sem. Ennek végleges tisztázásához további
kutatások szükségesek. |
|
|
|
