Az egykori védőnő 11 kisgyerek életét mentette meg, édesanyjukat ugyanis le tudta beszélni az abortuszról. A Magyar Védőnők Egyesülete minden évben május 26-án megemlékezést és koszorúzást tart Wagner Viktória egykori szülőházánál, Parasznyán, ahol emlékházat alakítottak ki a Kiskundorozsmán élt apácának.

„Meghalt a magyar Teréz anya" - adta hírül 1994 decemberében a Kossuth rádió, amikor 87 éves korában elhunyt Wagner Viktória kiskundorozsmai védőnő. A rendszerváltás környékén - sok fiatalhoz hasonlóan - magam is rendszeresen látogattam az idős nővért. Olyan dolgokról mesélt, amelyekről a középiskolában nem is hallottam. Például 1944-ben a nyilasok a Dunába lőtték Salkaházi Sára nevű rendtársát. Fényképét haláláig őrizte.

Szociális testvérek

Wagner Viktória 7 éves volt, amikor 1914 szeptemberében valaki hátba szúrta édesapját, aki 3 község körjegyzője volt a Borsod megyei Parasznyán. Édesanyja rettentő szegénységben nevelte fel 6 gyermekét.

Viktória belépett a Slachta Margit alapította Szociális Testvérek Társaságába, majd 1933-ban letette esküjét. A rendben védőnőnek tanult. 1935-ben Szegváron, majd 1939-től Szentesen dolgozott. A felekezeti iskolákat látogatta, rendszeresen járt a katolikusokhoz, a reformátusokhoz, az evangélikusokhoz és a zsidókhoz.

Akkor már olyan világ volt, hogy a zsidó iskolába nem tehettem volna be a lábam, a kolléganőim nem is vállalkoztak rá. Én is megkaptam érte a büntetésem, 43-ban visszahelyeztek Szegvárra - nyilatkozta 1979-ben Fenákel Judit újságírónak. A „szegvári száműzetés" egyáltalán nem volt büntetés számára. Ő volt az egyik alapítója a helyi szülőotthonnak.

Ezekben az években történt, hogy egy hadifogságba esett orvos arra kérte a nővért, hogy Egerben egyedül lévő terhes feleségét és három gyermekét vegye magához. Viktória néni lovas kocsit szerzett, és egyedül, 8 nap alatt megjárta a hosszú utat. A zárdától visszakérte - korábban kölcsönadott - tűzhelyét, hogy az orvos feleségének legyen hol tüzelnie. - Emiatt a rendtársaim úgy megharagudtak rám, hogy 45-ben nem tehettem örök fogadalmat, sőt az egyenruha viselésétől is eltiltottak. Csak később jöttem rá, hogy a legnagyobb jót tették velem - akkor tanultam meg, hogy teheti az ember helyére az ellenfeleit. Mert az istenszeretőknek minden javára válik - emlékezett vissza Viktória néni.

Júdások

1989 júniusában, amikor Kádár János már eszméletlen volt, és egy ország akarta számon kérni a kommunista vezetőket, Wagner Viktória csendes maradt. - Nem tudhatod, hogy az Örökkévaló mit beszél az agonizáló Kádár lelkével - mondta nekem mosolyogva, majd hozzátette: ő bizony rendszeresen imádkozik üldözőiért - még ha kommunisták is.

Nem így viszonyult azonban a Kádár-rendszer titkosszolgálata az idős apácához - derült ki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában lévő iratokból. Bár személyi aktája nincs meg, olyan jelentések azonban fennmaradtak, amelyek más ügyek kapcsán köthetők az idős védőnőhöz.

Viktória néni egyik besúgója egy „Magyar Zoltán" fedőnevű szegedi főiskolás volt, aki renegát keresztényként a rendszer spiclije lett. Szemrebbenés nélkül súgta be barátait, ismerőseit. „Ezeket az embereket még keresztény módon tanultam meg szeretni. Nincs bennem irántuk harag (túlzott rokonszenv sem) - az ideológiai vitákat nem szimpátia alapon folytatom" - írta 1975 novemberében az „agymosott" fiatalember, aki missziójának tekintette, hogy egykori „testvéreit" a rendszer és a KISZ hű katonáivá tegye.

Kafkai volt az a jelenet, amikor „Magyar" egy 1976-os jelentésében arról számolt be, hogy Viktória néni bizalmasan közölte vele: tudja, ki lehet a besúgója. „Kérte árulóját: győzze meg, hogy nem igaz, hogy nem tehetett ilyet, hogy bízhasson benne. A hozzátartozókat pedig kérte: ne essenek kétségbe amiatt se, ha őt behívják. Hogy testi és lelki hatások alatt mit fog mondani, nem tudja" - mondta el a fiatalembernek.

A tartótiszt, akit Viktória néni csak Szimat Laciként emlegetett, azt az utasítást adta „Magyar Zoltánnak", hogy „továbbra is kísérje figyelemmel W. V. kapcsolatait, templomba is csak Kiskundorozsmára menjen el, nehogy a főiskolán feltűnjön, mert az utolsó évben problémát jelentene. Azt viszont úgysem mondhatná el, hogy mi küldtük" - állt egy 1977. októberi feljegyzésben.

A cigányok védője

Mintegy 20 évvel ezelőtti beszélgetéseinket rendszeresen megzavarták az ablakán kopogtató dorozsmai cigányok. Volt, aki kért, volt, aki kérdezett, de többen voltak, akik csak tudni szerették volna: hogy van Viktória néni. A dorozsmai cigánytelepre rendszeresen vitt ki magával kispapokat, akik segítettek neki ruhát vagy tisztálkodószereket osztani. A fiatalokból álló társaság készségesen segítette Viktória néni karitatív tevékenységét. Előfordult, hogy az egyik cigány embernek még egy kis házat is felépítettek.

„A társaság vagy csoport tagjainak 'lelki anyja' egy volt nővér. Viktória néninek nagy szerepe van abban, hogy a csapat összetart, egy nézetet vallanak valamennyien. A jezsuita beállítottságú fiatal papok és papnövendékek rendszeresen meglátogatják Viktória nénit lakásán, ahol összejöveteleket tartanak" - jelentett 1971 áprilisában egy „Tihanyi" fedőnevű ügynök. A besúgót Dán István, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság III/III-as alosztályának őrnagya úgy jellemezte: „teljes mértékben megszűntek gátlásai, igazi barátainak minket tekint, és nem paptársait".

Az élet könyve

Wagner Viktória soha nem írt alá abortuszjegyzőkönyvet. Maga mesélte: egyszer bekopogtatott hozzá egy cigányasszony a kisgyerekével. El akarja vetetni néhány hetes magzatát. - Olyan ez - magyarázta a nőnek -, mintha egy nagykést fognál, és összevissza vagdalnád a hároméves gyerekedet. Az asszony elborzadt. Hónapokkal később büszkén hozta megmutatni újszülött gyermekét. Viktória néni 11 kisbaba képét őrizte, akiket szülei elkapartak volna, de ő erről le tudta beszélni őket.

Az idős védőnőnek volt egy füzete is, amelybe több száz név volt felírva. Ezekért az emberekért nap mint nap imádkozott. Például Balczó András olimpiai bajnokért, aki családjával rendszeresen látogatta az idős hölgyet. De ott volt Kádár és Brezsnyev fotója mellett Ceauçescu képe is azzal a felirattal: Istenem, világosítsd fel!

Egy édesanya vallomása

 - A 60-as évek elején nehéz volt a megélhetés, ezért nem akartam vállalni több gyereket - mondta Erzsike néni, majd hozzátette: a lányom után egy évre jött a fiam is.

 Kunstár Csaba