Nyelvtudás 

...és zavarjuk ott meg ajkukat,
 hogy ne értse meg egyik a másiknak az ajkát
(Mózes I. könyve)

Tudós számára a nyelvtudás olyan, mint béna embernek a mankó. Nyelvtudás nélkül teljesen elszigetelõdik, nem ismerheti meg mások eredményeit és nem adhatja közzé saját munkáit. Ahány nyelvet bír a tudós, annyi ember. És majdnem annyi nyelvpótlék.
Minden szakterületnek megvannak természetesen a maga sajátosságai. Általában elegendõ a világnyelvek megfelelõ szintû ismerete. Alapvetõ a folyékony olvasás, fordítás és természetesen társalgási szinten a beszéd.
A fontosabb világnyelvek mellett, a kérdéses szakterület sajátosságait figyelembe véve, célszerû további 4-5 nyelvvizsgát letenni olyan nyelvekbõl is, melyek nem annyira közismertek. Így egyrészt sokkal nehezebben ellenõrizhetõ, hogy adott esetben nyújtott gyors fordítói segítségünk mennyire helyes, másrészt - a ritkábban használt nyelvekkel kapcsolatban sokkal kevesebbet zaklatnak a kollégáink.
Néhány hasznos példa a nem világnyelvû kategóriák helyes megválasztására:

atomfizika: albán
agysebészet: török
rakéta-hajtóanyagok: bantu
tengervíz-sótalanítás: mongol.
A nyelv tanulása önmagában véve nem elég. EI kell sajátítanunk az optimális alkalmazási módot is. Ez elsõsorban a társalgásra vonatkozik. A társalgás két tényezõbõl áll:
1. Megérteni, amit mondanak.
2. Megértetni magunkat.
A gyakorlat azt mutatja, hogy e téren némi elcsúszással kell számolni. Az elcsúszás oka elsõsorban az, hogy akitõl tanuljuk a nyelvet, nem feltétlenül úgy ejti ki a szavakat és mondatokat, mint az, akivel majdan társalkodni fogunk. Ebbõl következik, hogy elõfordulhatnak alapmalõrök, úgymint:
1. Mi értjük, a partner nem érti.
2. Partner érti, mi nem értjük.
3. Senki se érti.
Nyomatékosan hangsúlyoznom kell, hogy egészséges tudományos vitáknak, eszmecseréknek a fenti példák egyike sem lehet akadálya. A vita, eszmecsere alapja nem a nyelvi megértés. Az csak a keret. A tudomány: csaknem minden területén sok segítséget nyújt többek között a:
1. Mutogatás.
2. Vázlatos rajzok.
3. Közlemények ábráinak lobogtatása.
4. Állandó helyeslés a partner szavaira. (Bólogatással elegy helyeslés; csak bólogatás, töprengés után csak annyit mondani: possibile. Ezt tehetjük töprengés nélkül, töprengve, s ha nincs más megoldás, hívni egy tolmácsot.)
Külföldi rendezvényeken az elõadásainkat idegen nyelven adjuk elõ. Gyakorlatlan tudós az elõadását nagy gonddal lefordíttatja nagy tudású nyelvszakértõvel, majd elvonul kies magányába és bebiflázza. Ha már folyékonyan tudja az idegen szöveget, nyelvtanárt fogad, aki kiejtését korrigálja. Egy hét alatt anyanyelvi szinten tudja tíz perces elõadását. Ez életveszélyes. Mert két eset lehetséges:
1. A nyelvtanár dunabogdányi akcentussal sulykolta belénk a szöveget, és a hallgatóság egy szót sem ért belõle.
2. A nyelvtanár Cambridge-i kiejtést vert belénk és a tíz perces elõadás után a hallgatóságban az a gyanú ébredhet, hogy beszéljük is a nyelvet. És mi lesz azután?
Egyetlen kiút van: a magunk szegényes szókincsével és istenadta akcentusunkkal szabad csak elõadni. Közben pedig arra gondoljunk, hogy a nyavalyás hallgatóság tanult volna meg magyarul. Idejük lett volna!
Az elõadásokhoz használható világnyelvek sem könnyûek. Különösen nehéz nyelv a német. Rendkívül óvakodjunk a szótárhasználattól. Elõadásunk összeállításakor a szótár sok bajnak lehet okozója. Csak néhány elrettentõ példa:
a kutatás   NEM   Brunnengraben
a halmazállapot  NEM   Haufenzustand
a kölcsönhatás  NEM   Anleihesechsgraben
az olvadáspont  NEM   Teuwettergerade
a kiszámítás   NEM   Kommunistische Jugendorganisationstauschung
mint ahogy a levélhordó sem Blattfass, hanem Brieftrager.
Nyelvtudás nélkül nincs tudomány. Tanuljunk nyelveket. És sose feledjük, hogy hallgatni arany.
 
 

Tartalomjegyzék   Következõ rész: Irodalmazás